Midori műve - Mexikói utazás

Mexikói utazás

''Mindig is el akartam jutni Mexikóba. De hogy egyszer tényleg itt leszek, azt álmomban sem gondoltam volna. Főleg nem azt, hogy ezzel az utazással Kris fog meglepni, a születésnapomon''
~*~

Miközben Tao mexikóvárosi hotelszobájuk fürdőjében tollászkodott, Kris a szoba erkélyén állt, és a nyüzsgő várost nézte.

Hmm... Tényleg szép a kilátás. Biztos nem bánja, ha még pár percet nézheti, úgyhogy nem kapkodok a készülődéssel. Ez az én napom, senki ne siettessen - gondolta Tao, s elmosolyodott, elégedetten szemlélve tükörképét. Amikor elkészült, kisétált Krishez.

- Indulhatunk? – kérdezte Tao, miközben hátulról átkarolta kedvese derekát, s állát széles vállára támasztotta. Az idősebb megfogta Tao kezeit, és szembefordulva vele lágy csókot lehelt ajkaira.

- Hát persze - válaszolta sejtelmes mosollyal a szája sarkában. Kézenfogva indultak el belvárosi hoteljükből a lenyugvó nap narancsos-rózsaszín fényében.

- Hova szeretnél menni? - kérdezte Kris.

- Mindenhova! - felelte izgatottan. - Mindent látni akarok.

Kris, nem tudván hol van az a minden, amit kedvese látni szeretne, csak elindult arra, amerre a legtöbb ember ment. Biztos kikötnek majd valahol - gondolta.

Miközben sétáltak, Tao megbabonázva nézte a nyüzsgő nagyvárost, a színes épületeket, s az embereket, akiknek vidám zsivaja az egész utcát betöltötte. A levegőt mexikói ételek fűszeres illata töltötte meg, amik a nyitott teraszos éttermekből szálltak az utcára.

- Úgy megnéznék egy olyan toronytemplomot, aminek a tetején az embereket áldozták fel - poénkodott Kris.

- Csak vigyázz, nehogy téged áldozzanak fel, és tépjék ki azt a hatalmas szívedet – szellemeskedett Tao. - Inkább igyunk meg valamit - vetett véget beszélgetésüknek.

Beültek egy kis kávézóba, és fűszeres forrócsokit ittak, ami mondhatni a mexikóiak nemzeti itala. Hatalmas választék is volt belőle: Kris narancsos-fahéjas étcsokit, Tao mentás tejcsokit ivott.

A fiatalabb, miközben forró italát kortyolgatta - ami nagyon ízlett neki - kifelé bámészkodott, az utcán sétáló nyüzsgő embertömeget nézte. Észrevette, hogy szinte mindenki, aki arra sétál, befordul az egyik sarkon, s eltűnik egy mellékutcában. Nagyon kíváncsi lett, hogy hova igyekszik az a sok ember, s ki akarta deríteni.

- Menjünk - mondta Krisnek. - Sétálni akarok - felállt az asztaluktól, s Kris követte.

Amint kiléptek a kávézó ajtaján, Tao célirányosan ment a tömeggel együtt. Ahogy befordultak a sarkon, egy hatalmas térre jutottak, aminek közepén egy nagy négyszögletes, mozaikkal díszített tízemeletes épület állt. Ahogy közelebb mentek, már látszott, hogy a falakon lévő csempék ábrázolnak valamit.

- Ez itt a Bibliotheca Central, az egyetem könyvtára - hallatszott a közelben álló turistacsoport idegenvezetőjétől. Tao szinte mesebelinek látta a hatalmas épülete, s egyre közelebb ment hozzá.

"Juan O'Gorman mozaikja Mexikó történelmének négy állomását ábrázolja: északról az azték kultúrát, délről a gyarmatosítást, nyugatról a mai világot, keletről pedig a modern Mexikót az egyetemmel." - olvasta egy információs táblán. Lenyűgözte őt a robosztus épület, s a Mexikó történelemét ábrázoló mozaik szépsége. Az északi oldal, az aztékok letűnt civilizációja tetszett neki a legjobban.

- Meg akarom nézni az azték templomot is! - mondta izgatottan Krisnek. - Kérdezd meg valakitől, hogy hogyan lehet oda eljutni!

Kris engedelmeskedett a parancsnak, s egy amerikai turistától megérdeklődte a dolgot.
Nagyjából húszperces séta után értek a történelmi városrészbe. A Templo Major, az azték főtemplom a Plasa de la Constitution-on, a világ legnagyobb közösségi terén állt. Tao megbabonázva nézte a hatalmas épületet, a téren nyüzsgő embereket, s a tollakba öltözött táncosokat.

Miközben ő egyre jobban élvezte a városnézést, Kris lelkesedése eléggé megcsappant. Inkább visszamenne a hotelba, gondolta. Jobban tetszett volna neki, ha kettesben vannak a hálószobájukban... Fantáziálgatását gyomrának korgása szakította félbe:

- Éhes vagyok - mondta Taonak. - Együnk valamit!

A fiatalabbnak eszébe jutott, milyen rég is volt az ebéd, s beleegyezett a dologba. Kris örült, hogy végre valami kedvére valót is csinálnak.

A közelben találtak is egy utcai árust, ahonnan ínycsiklandó illatok szálltak feléjük. Vettek egy-egy tacot, ami nem más, mint tortilla - kukoricás tésztából sütött palacsintaszerűség - megtöltve hússal és salsa szósszal.

Ínycsiklandozó vacsorájukat falatozva sétáltak tovább, s kerestek egy nyugodt helyet, ahova leülhetnek. Egy közeli parkban telepedtek le, ami nem más volt, mint a Viveros de Coyocan. Coyocan egykor önálló város volt, Cortez, a nagy felfedező innen irányította Új-Spanyolországot. Ma ez Mexikóváros legnagyobb faiskolája és kertészete. Hűvös, árnyékos parkjában sok ember megfordul, akik piknikeznek, kocognak vagy kirándulnak.

Bár a főutcán még este is nagy volt a nyüzsgés, a hatalmas zöldellő park most csendes volt, s egyedül voltak a lenyugvó nap narancsos-rózsaszín fényében.

Egy padon ülve eszegették kukoricás-fűszeres vacsorájukat. Amikor megvacsoráztak, Tao a lenyugvó napot nézte, ahogy rózsaszínre festi az ég alját, ezen a fülledt nyári estén. Teljesen elvarázsolta a látvány. Ilyet otthon nem lát, gondolta, ezért minden egyes részletét próbálta az emlékezetébe vésni. Kris kedvesét figyelte, ahogy önfeledten lebegett ebben az euforikus állapotban.

- Miért? - kérdezte hirtelen Tao. - Miért hoztál el ide?

- Szülinapod van, és valami különlegeset akartam - jött zavarba Kris. - De azért tetszett Mexikó, ugye? - kérdezte kissé félve a választól.

- Imádtam! Úgy imádok itt lenni! - Kris megnyugodhatott, mert Tao még mindig el volt varázsolva az aznapi élményektől. - A nyüzsgés, a sok ember, a látnivalók és az ételek! És a naplemente!... Egyszerűen varázslatos! Ez életem legszebb szülinapi ajándéka! - Tao a fellegekben járt kedvese meglepetésétől.

Kris szája sarkában megint megjelent az a sejtelmes mosoly:

- Ajándék? Milyen ajándékról beszélsz? Még meg sem kaptad.

Tao erre értetlenül nézett rá:

- Nem? De azt hittem, hogy az utazás... Nem az volt? - Szinte beszélni is elfelejtett, úgy meghökkent Kris mondatán.

- Van még valamim számodra... - Kris egy kis fekete dobozt vett elő a zsebéből, s kinyitotta. Taonak még a lélegzete is elállt az elé táruló látványtól, mert az ajándék nem volt más, mint egy aranygyűrű.

- Szeretlek - mondta Kris, mélyen Tao szemébe nézve. - Veled akarom tölteni életem minden egyes percét. Kérlek, légy az enyém! Én lennék a legboldogabb ember, ha igent mondanál. - Megfogta kedvese kezét, s vágyakozva nézett a szemébe.

Taot eléggé lesokkolták az események, szinte fel se fogta, Kris mit is mondott neki. De ahogy a szavak kezdtek eljutni az agyáig, és lassan realizálódtak benne, eszébe jutottak a Krisszel együtt átélt pillanatok: ahogy először megpillantották egymást, a megismerkedésük, az első elcsattant csók...

Belenézett Kris reménykedően csillogó szemeibe, és válaszolt:

- Igen... Igen! - csak ennyi jött ki a torkán kábultságában, de ezt az egy szót annál inkább határozottan ismételgette.

Kris megfogta kedvese kezét, és felhúzta ujjára a gyűrűt. Úgy érezte, Tao most már csak az övé, senki nem veheti el tőle. Határtalanul boldognak érezte magát. Kezei közé fogta Tao arcát, s lágy csókot lehelt puha ajkaira.

Már éppen el akart húzódni tőle, de a fiatalabb mohón ajkai után kapott, úgy csókolta vissza. Beletúrt Kris selymes hajába, s ujjai érzékien masszírozták kedvese fejbőrét. Krisnek tetszett, ahogy a fiatalabb átvette az irányítást, de szüksége volt egy kis dominanciára. Átkarolta a fiatalabb derekát, s egészen közel húzta őt magához, elmélyítve csókjukat. Kezei Tao derekáról egyre lejjebb haladtak, hogy végül elérték formás lábait és fenekét.

Mikor már szinte egymáson feküdtek, s Kris keze már kedvese pólója alatt járt, Tao hirtelen elhúzódott tőle:

- Menjünk vissza... a hotelba - zihálta a fiatalabb. - Ez a pad nem valami kényelmes - mondta, mikor már normálisabb tempóban vette a levegőt.

Kris csalódott fejet vágott. Már nagyon türelmetlen volt, egész nap csak azon járt az esze, hogy mikor maradnak kettesben, s most pont Tao volt az, aki félbeszakította ezt a szenvedélyes pillanatot.

- Na jó, menjünk - felelte, s már felsegítette kedvesét a padról. Mikor elindultak a hotel felé,  Kris nagyon remélte, hogy a visszaúton nem tévednek el, mert a nadrágját feszítő érzés már nagyon sürgetővé kezdett válni. Szerencsére megtalálták a hotel felé vezető utat, s gyorsan oda is értek.

Ahogy a szobába értek, kattant a zár, s azonnal vadul egymásnak estek. Szenvedélyesen csókolták egymást, nem tudva betelni a másik ajkaival. Kris nekidöntötte Taot a falnak, s kezei bejárták a fiatalabb vékony testét. Közben nyakát csókolgatta, s a kulcscsontjához érve finoman megszívta kedvese puha bőrét, vöröslő foltot hagyva maga után. Tao háta ívbe feszült, s közben hangos sóhajok hagyták el ajkait.

Kris hatalmas franciaágyuk felé vezette Taot, s elkezdte kigombolni az ingét, miközben saját felsőjétől is megszabadult. Megbabonázta Tao meztelen felsőtestének, tejfehér bőrének meztelen látványa.

Apró csókokkal haladt végig nyakán, mellkasán, egészen a csípője vonaláig, a farmerja tetejéig. Nem sokat vesződött a nadrággal, egy mozdulattal lehúzta róla a boxerével együtt, feltárva merevedését. Párszor végighúzta rajta ujjait, majd szájával kezdte el kényeztetni. Tao torkából hangos nyögés tört elő, s Kris gyorsított a tempón. Közben elkezdte felkészíteni őt, s amikor már elég tágnak vélte behelyezte lüktető férfiasságát. Már nagyon ki voltak éhezve egymásra. Rögtön felvették egymás tempóját, s hullámzó testükkel egyre hajszolták a beteljesülést, s végül egyszerre élveztek el hangos nyögések közepette.

Tao levegőt kapkodva terült el az ágyon a szintén ziháló Kris mellett.

- Ez volt életem legjobb szülinapja - suttogta Tao, kedvese arcát simogatva, ujján a gyűrűjével.