AleyNa műve - Első közös karácsony

Kint már miden hó borított. Már napközben is mínuszok voltak. Hóról visszaverődött a fény, amitől az apró hópelyhek úgy néztek ki, mint ezernyi apró gyémánt. A fákat is fehér takaró fedte. Teljesen beköszöntött a tél. Állapítottam meg az ablakból nézve. A lakásom melegéből bámultam kifelé és csodáltam a gyönyörű tájat, amit most az udvarom szolgált. Hirtelen megszólalt a csengő és kizökkentett. Azonnal az ajtóhoz siettem, majd ki is nyitottam. Rögtön fülig erő mosoly került az arcomra és lábujjhegyre álltam, majd csókot nyomtam az ajkaira. Miután elszakadtunk egymástól beengedtem. Lekapta magáról a kabátot és a cipőt, majd mind ezeket a helyére pakolta.
-Mi ez a finom illat? - indult el a konyhába.
-Mézeskalács - követtem, hogy nehogy lelopjon egyet a tepsiről.
-Mi? - állt meg a sütik mellet és nézegetni kezdte.
-Bocs, elfelejtettem, hogy itt más a szokás - nevettem zavaródtan.
-Nem baj, legalább ilyent is fogok enni - kapott fel egy darabot, de nem számított arra, hogy forró, ezért visszadobta.
-Jaj, Tao, miért nem a dobozból veszel? - mutattam a fenyőfa alatt lévő tégelyre.
-Mert nem mondtad - rázta meg a kezét - Kérek rá puszit! - nyújtotta felém az ujjait. Mindegyikre nyomottam egy puszit, majd elhúztam magammal a nappaliba és leülünk a kanapéra. A karjai közé bújtam és úgy folytatjuk a beszélgetést.
-Ez lesz az első közös karácsonyunk már úgy vártam rá - mondtam lelkesen és még jobban hozzá bújtam.
-Kár, hogy tavaly nem tölthetünk együtt - sóhajtott egy kicsit bánatosan.
-Hé, nem rajtunk múlott - böktem oldalba.
-De ha nagyon akartam volna, akkor azt is együtt tölthettük volna - panaszos volt a hangja.
-Tao hagyd abba! Az már a múlt - mondtam egy kicsit mérgesen - Gyere, inkább díszítsük fel a karácsonyfát - rángattam fel és húztam el a fáig.
Csak mosolygott rajtam, de nem törődtem vele. Már hozzá voltam szokva, hogy szerinte néha gyerekesen viselkedek. A mi kapcsolatunk ilyen volt. Néha megsértet, de utána mindig kiengesztel. Furcsa egy páros voltunk. Felkaptam a díszekkel teli dobozt és elé tartottam.
-Elsőnek a figurákat tesszük fel, utána a szaloncukrokat és a mézeskalácsot - magyaráztam el neki. Ő csak bólogatott és elkezdte a fát díszíteni. Karácsonyfadíszek hamar fel kertültek és utána szórakozhatunk a többivel, mert még cérnával akasztót kellet rájuk csinálni.
-Ez miért most csináljuk? - panaszkodott mi közbe sokadszorra se sikerült jól meg kötni a csomót.
-Mert én sem tudok mindent egyedül elő készíteni - fúrtam át a tűt a süteményen - A másik ezt közösen jobb móka, mint egyedül - folytattam a magyarázkodás.
Mivel Tao annyira nem volt tisztábba a karácsonyi szokásokkal, mert, hogy náluk nem szokták ünnepelni, ezért megkért, hogy csináljak egy igazi hagyományos karácsony, vagy is egyedül kellet mindent összehoznom. Nem bántam, mert a régi családi esték jutottak az eszembe.
Ahogy végig szenvedtük az akasztó készítést utána folytattuk a díszítést.
-Ne edd már meg! - szóltam rá, miután már az ötödik sütit ette meg.
-De nagyon finom – nyelte le nagy nehezen az utolsó falatot, hogy meg tudjon szólalni.
-Köszi, de akkor is mi marad a fára - csak vállat húzta – Férfiak - fogtam a fejemet.
-De pont, ezért szeretsz - ölelt át szorosan, majd nyomott pár cuppanós a nyakamba, de mielőtt teljesen élvezni tudtam volna ott hagyott. Csalódottan sóhajtottam és megfordultam, de nem láttam sehol. Tippem sem volt, hogy hova tűnhetett a hátam mögül, de hamar lebuktatta magát, mert a konyhából zajok törtek elő. Lopakodva oda siettem, majd belestem az ajtón.
Ott állt a helység közepén és egy pohár tejbe mézes kalácsot nyomkodott, majd megette. Annyira aranyos fejet vágott, amitől elkezdtem nevetni. Hangomra rám nézet és ettől még jobb kedvem lett. Az arcán végig folyt az a tej, amit már nem tudod magába tartani az édesség. Lassan felé lépkedtem és közben felvettem egy konyharuhát, hogy meg tudjam törölni az arcát, de amikor oda értem elkapott és egy ragadós cuppanóst adott. Ebben a pillanatban nagyon utáltam.
-Tao! - vágtam hozzá a rongyot, majd oda sétáltam a csaphoz.
-Most miért vagy dühös? - ölelt át szorosan és fúrta bele a fejét a nyakamba.
-Mert nem szeretem, ha valami is ragad - fordultam vele szembe és bele néztem a gyönyörű világosbarna szemeibe. Világosbarna! - Miért van kontaktlencse a szemedbe? - hajoltam közelebb hozzá.
-Csak úgy - vágta rá, ami egy kicsit furcsa volt, de nem foglalkoztam vele, hanem még közelebb húztam. Finom csókot lehelt az ajkaimra, de egyre tüzesebb lett. A számba éreztem a fahéj és tej izét is. Még közelebb vontam magamhoz, de amikor belé túrtam a hajába a kezem ragadni kezdett a hajlaktól és a zselétől. Rögtön eltávolodtam tőle.
-Valami baj van? - kérdezte meg rögtön.
-Fellépésen voltál? - néztem rá. A szemébe némi megingást láttam, de utána határozottá vált.
-Nem - felelte rá lazán.
-Még egyszer meg kérdezem, fellépésen voltál mielőtt ide jöttél? - tudtam, hogy előbb hazudott.
Nem válaszolt. Néma csend ülepedet le közénk. Halkan sóhajtottam egyet, majd kimásztam előle és elindultam a nappaliba. Hallottam, ahogy mögöttem jött. Leültem a kanapéra karba tett kezére és dühösen néztem rá.
-Sajnálom, de nélkülem nem mehetek a többiek - ült le velem szembe a dohányzó asztalra.
-Az eszem elmegy! 12 vagytok, ki venné észre, hogy nem vagy ott?! - tettem fel a költői kérdésemet.
-Azok, akik engem szeretnek - válaszolt arra kérdésre, amire nem szabadott volna.
-Nézd, én is vagyok, aki odáig van érted és még ráadásul ismer is, de az igazi énedet és nem az idolt – soha nem engedtem az igazamból.
-Tudom és, ezért vagyok, itt - fogja meg a térdeimet és szorít egy kicsit rajta.
-Hagyjuk inkább ez, mert különbbe elrontjuk ezt a szép estét - álltam fel és mentem oda a fához.
-Szerintem is - jött utánam.
-Ezt direkt neked szereztem - nyújtottam neki egy szaloncukrot.
-Miért? - harapott bele.
-Mert ez zselés szaloncukor és azt én nem szeretem - fintorogtam el a gondolatától is, hogy megkóstolóm.
-Most már szeretni fogod - hajolt le hozzám, majd az ajkaimra cuppant. A szaloncukor íze keveredet az ő édes nyáléval, ezért nagyjából el tudtam viselni a zselé ízét. Lenyeltem azt a falatot, amit a számba csent és ez után elveztetem igazából a csókját. Lassan elvállt tőlem, hogy levegőhöz tudjunk jutni. Lágyan átölelt és a fejét a nyakamba fúrta. Még jobban hozzá bújtam és így álltunk egy kicsit. Mind a kettőnek jó esett csak így megölelni egymást. Most nem kellet több nekünk.
-Ha ilyen finomságokat adsz, akkor el fogok hízni és egész januárba fogyókúrázhatok, és edzhetek - szólat meg viccesen.
-Mert mintha te neked annyira kéne figyelni a súlyodra – nevettem el magam, mert, hogy Tao soha egy kilót se hízott amióta ismertem, csak izmosodott.
-Haha – súgta bele a fülembe, majd felemelt, ahogy voltam és elvonszolt a heverőig, majd rá fektetett - Szerintem én elmegyek fürödni és kimosni a hajamból ezt a rengeteg műanyagot és kiveszem a kontaktlencsét is - nézet bele a szemembe.
-Már hányadikat hoztad el? - kuncogtam, mert már többször fellépés után elfelejtette ki venni és elhozta nekem, hogy vigyázzak rá, míg nem viszi vissza. Csak meg húzta a vállát - Még nem hiányolták a sminkesek? - kulcsoltam át a nyakát és egy kicsit közelebb vontam magamhoz.
-Még nem vették észre, hogy én vittem el - nyomott egy puszit a számra, majd leszedte a kézfejeimet és elindult fürödni.
Nagyot sóhajtottam, majd eldöntöttem, hogy átöltözök valami kényelmesebbe, mert a farmer nem bizonyult annak. Átfontolva szeltem a lépcsőket fel felé és mielőtt beléptem volna a szobámba hallottam, ahogy megindul a víz a csapból. Egy kicsit fájdalmas nyögés jött ki a számon, de beléptem a szobámba és a szekrényhez mentem. Kikaptam egy szürke leggingset és hozzá egy vastag barack színű pulóvert. Mind ezeket magamra kaptam és visszamentem a nappaliba. Megint beálltam a nagy ablakom elé, ami az udvara nézett és újra a tájat kezdtem el tanulmányozni.
Már csak pár napsugár csillogott a hópelyheken, ezért azok most már narancsszínű gyémántok voltak. A hó nézésétől megjött a kedvem, hogy kimenjek és tartsak egy hó csatát, bár Tao-nak nem biztos, hogy fog tetszeni ez az ötlet. Persze még nem mondta, hogy utálja ilyeneket. Csillogó szemekkel meredtem a távolba, amikor puha ajkait megéreztem a nyakamon és a karjai körém fonódtak.
-Átöltöztél? - kérdezte a fülembe lehelve és a párnáit is végig húzta azon.
-Ahha - nyögtem ki nehezen.
-Pedig nem kellet, volna - nyomot még egy csókot a nyakhajlatomba.
-Mih..ért? – nem akartak nagyon szavak ki jönni a számon.
-Ezért - megfordított, majd feltett a párkányra. Szerencsére vastag volt nálam az összes párkány. Továbbra sem hagyta abba a vékony bőröm kényeztetését. Tett pár helyre vöröslő
foltot, hogy mindenki tudja, hogy csak az övé vagyok. Sóhajok csak úgy kiszaladtak a számon és belekaptam a frissen szárított puha hajába. Amikor végzet a bőröm kidíszítésével, végre az ajkaimra tért át. Még közelebb húztam magamhoz. A dudorodó férfiasságát megéreztem az alsó hasfalamnál. Végig simította a bal combomat, majd a dereka köré csavarta a lábamat. Éppen fel akart venni és én le akartam tenni a kezemet a párkányra támasznak, amikor bele tenyereltem a kaktuszomba. Rögtön elváltam tőle és fejemet a mellkasának szorítottam.
-Mi a baj? - szólalt meg rekedtesen.
-Fáj - csak ennyit tudtam kiejteni a fájdalomtól.
-Nem is csináltam semmit - mondta értett lenül.
-Bele tenyereltem a kaktuszba- mondtam ki végül mi is történt. Bámult egy kicsit, de végül meglátta az ablakba a kis növényt, amit egy kicsit összenyomtam.
-Opss! - tett le, majd a tenyeremet kezdte el vizsgálni - Van csipeszed? – nézett rám. Csak bólogattam. Vette a jelet - Jó, de hol? - kérdezte tovább a pontos helyét.
-Fürdőszobában - mondtam el gyorsan, hogy minél előbb ki tudja szedni a tüskét.
Rögtön elfutott a fürdőbe és elkezdte azt feltúrni. Fájdalom mellet csak remélni tudtam, hogy nem egy fel délutánon keresztül visszapakolni a dolgokat a szekrénybe. Csörömpölést jött ki helységből. Azt hiszem most találta meg a hajcsatokat és egyéb ilyen
hajas cuccokat. Már tudtam, hogy azt majd vissza kell tennem a helyére. Sietve jelent meg a szemem előtt és kezébe már láttam a csipeszt és a gyantámat.
-Minek a gyanta? - csodálkoztam el, ezért a tenyerembe lévő növényi részekről is elfeledkeztem.
-Ezzel csak könnyebb lehet - fogta meg lágyan a csuklómat és konyhába vitt, majd leültetett vele szembe a pulthoz és végül ott lévő lámpát is felkapcsolta, hogy jobban lásson. Már a gyantát rá akarta keni, amikor észbe kaptam.
-Elment az eszed, ne hogy rá kend - kaptam el az ép kezemmel az övét.
-Most miért? - nézett rám.
-Beletöröd - vettem el tőle a ragacsos anyagot.
-Oké - kapta fel a csipeszt, majd megközelítette az első áldozatát. Lassan egyeként szedte ki az összes tenyerembe nem illő tüskét. Mindegyiknél elszörnyűködő fejet vágtam, amit persze kinevetett. Néha bunkó tudott velem is lenni. Csillogtak a szemei, míg én örültem annak, hogy megszabadulta az éles növényi résztől. Már egy maradt vissza, amikor betelt pohár.
-Te szadista aberrált, vedd már ki és ne szórakozz velem! - ordítottam rá, de észre se vettem, hogy már nincs semmi a kezembe.
-Köszi? - szórakozott velem továbbra is.
-Persze, köszönöm - duciztam be.
-Na, ne csináld ezt - nyomot egy nyálas cuppanóst a sérült bőrömre. Nem válaszoltam neki, hanem inkább jobban elfordultam. Lassan felállt és végig puszikat, nyomott a karomra. Nem zavart, hogy a pulóverem anyaga takarta a testrészemet. Megkerülte a pultot, majd a nyakamnál folytatat az engesztelést. Nem foglalkoztam vele. Tudtam, hogy mire megy ki a
játék. Igaz, hogy egész nap arra vártam, hogy az enyém legyen, de most nem tudod elcsábítani. Végig nyalt a fülem tövéig, majd rekedtesen megszólalt.
-Ne kéresd magad - még nyomott pár csókot a bőr felületemre, majd az ajkaimat környékezte be.
Elsőnek csak kisebb puszikat adott, de én nem mentem bele a játékba. Ezért gyorsan csókra váltott, de ez sem ébresztet vágyat bennem. Mérges voltam rá és semmivel nem tudott volna kiengesztelni, csak annyival, hogy bocsánatot kér, de erre várhatok. Eltávolodtam tőle, ő csak csalódottan sóhajtott.
-Tudom, hogy mit akarsz - csak felhúztam az egyik szemöldökömet és vártam a folytatását - Bocsánat,… - már meg akartam szólalni - …hogy rosszul bántam veled. Tudod, hogy milyen vagyok - jelent meg az ajkain egy finom, könnyű kis mosoly.
-Erre vártam - borultam a nyakába.
-Hm? - fogott meg jó erősen, hogy nehogy leesek a székről.
-Semmi - most én adtam neki a fülcipájára egy puszit.
Csak még közelebb húzott magához és felkapott a székről. Szorosan tekertem a csípője köré a lábaimat. Az így is vöröslő bőrömet újra birtokba vette. Apró sóhajok szöktek ki a számon. Az igaz, hogy mai nap többször lehetem a közelében, de már régen lehetünk együtt igazából és ez már mindegyiküknek hiányzott.
Óvatosan lefektetett a heverőre, majd rám nehézkedett. A kezével végig simított az oldalamon és visszafelé meg is szabadított a fölsőmtől. Rögtön utánam őt is megszabadítottam a felesleges ruhadarabtól. Elindult a melleim felé, amikor hirtelen eltávolodott tőlem, majd lepattant rólam és elment. Hatalmasra nyílt szemekkel néztem a hűlt helyét. Most tényleg itt hagyott? Ledermedve ültem fel és már majd nem sírni kezdtem, amikor újra megjelent. A felső testét nem takarta semmi és valamit tartott a háta mögött.
Egy kicsit homályosan láttam, mert bekönnyeztem. Megrémülve sietett hozzám, majd elsőnek leguruló könnycseppemet eltüntette.
-Valami baj van? - vizsgálta meg az arcomat alaposan.
-Áh, semmi - most én semmisítetem meg a sóscseppeket - Csak annyi, hogy már rohadtul vágyok rád és erre te mindig ott hagysz…. és még fürödni sem mehetem el veled - hadartam a bajomat, csak felnevetett - Fogd be! - vágtam hozzá az egyik díszpárnát.
-Csak ezt elfelejtetem - vette elő háta mögül a csokis dobozt - Kris mondta, hogy ezt adjam át - magyarázta ki magát.
-Mozart golyó - vettem el tőle.
-Honnan szerzett ilyent? - néztem fel rá csillogó szemekkel.
-Ne, rég volt Európában - adott könnyű választ.
-Imádom - téptem fel a dobozt, majd be is kaptam egyet. Újra felnevetett - Mhi vah? - mondtam teli szájjal.
-Szerintem ez másképp még finomabb? - hátra döntött, majd kivette a kezemből és egyet a melleim közé tett.
Kíváncsian néztem, hogy mit csinál. A csoki olvadni kezdett a forró testemen. Lehajolt ahhoz, majd gondosan eltüntette azt és még a nyomát is. Egy kisebb nyögés csúszott ki a számon.
-Finom? - kérdezte.
-Hmm - hümmögtem és vártam, hogy mikor veszi ki a következő golyót. Lassan sorba mindegyik édesség ugyan erre a sorsra jutott. Mivel sok volt belőle, ezért jó sokáig el voltunk velük.
Így telt az első közös estén. Teli volt váratlan dolgokkal és még a karácsonyi vacsorát se ettük meg, de ez nem számított.