Junko műve - Painful Christmas

Másfél éve, már másfél éve, hogy ezt csinálom. A szüleim kényszerítettek rá erre. Én egyetemre akartam járni, ezért el kellett adnom a lelkemet az ördögnek. Nincsen túl jó anyagi hátterünk és sajnos nem kaptam ösztöndíjat, pedig nagyon jó tanuló voltam, mindenem kitűnő volt, kivéve az angolt. Az angol nyelv sosem volt az erősségem, igaz, hogy abból is egy erős 4-es voltam, de ez nem volt elég az egyetemnek. Talán akkor kaphattam volna ösztöndíjat, ha mindenből tényleg szín ötös lennék. Ezért az apám a főnökétől kért segítséget. A főnöke csak úgy adott nekünk pénzt az egyetemre, ha hajlandó leszek a fiával foglalkozni. Ezeket a foglalkozásokat már az első naptól kezdve utáltam. Az igazgatónak a fia egy arrogáns ficsúr volt. Mindent megkövetelt, ha ellenkeztem vele, akkor megvert.
Chanyeol, a zsarnokom kellemes Mozart zenével fogadott, amikor beléptem a szobájába. Ismerős falak fogadtak, szinte már minden egyes négyzetcentiméterét ismertem.  A szobájában a fekete és a vörös színek domináltak. A falak vörösek voltak, míg a bútorok nagy része feketék.
Felsóhajtottam, amikor megláttam a táblára kiszögelve, hogy mi lesz a feladatom. Mivel közeledett a karácsony estéje, ezért a házban már fel volt állítva a karácsonyfa, és nyilván volt szaloncukor is, hiszen akkor Chanyeol nem kérte volna ezt. Mégpedig ennem kell a hasáról zselés szaloncukrot. Nem szeretem, de, ha ez a feladat, akkor meg kell tennem, különben elbukok a pénztől. Nekem pedig szükségem van rá, hiszen a szülei fizetik az egyetemet a számomra. Chanyeollal csak akkor beszéltünk, amikor ő segített nekem az angolban én pedig neki a matekban. Különben mindig írásban kommunikált velem, kiadta az utasításait, amelyek néha eléggé aberráltak voltak. Chanyeolhoz sétáltam és elkezdtem leeszegetni a hasfaláról a szaloncukrokat. Nem mutattam ki az undoromat, mert nem szabad. Bár megígértem a szüleimnek, hogy végigcsinálom ezt az egészet, de én már nem bírom. Talán, ha megszöknék…
Megszöktem. Miután elmentem Chanyeoltól azonnal hazamentem és összepakoltam. Mikor hazaérek, anyámék általában már alszanak, így nem fog nekik feltűnni, hogy elindultam. Írtam nekik egy levelet, mely így hangzik:
„ Kedves anya és apa!
Mikor ezt a levelet olvassátok, én már nem leszek itt. Sajnálom, hogy csalódást kell nektek okoznom, de én ezt nem bírom tovább. Bár nem mondtam és emiatt nem is tudtatok róla, de amikor Chanyeolt mentem korrepetálni ő mindig kihasznált és kényszerített arra, hogy elégítsem őt ki különböző módszerekkel. Semmi okotok nincs rám büszkének lennetek, hiszen folyton csak szenvedést okoztam és okozok is nektek. Nagyon szeretlek titeket, de jobb lesz ez így nektek, ha nem hallotok felőlem semmit. A ti szerető fiatok:
Tao.’’
Miután megírtam a levelet a konyhába mentem, ahol a hűtőszekrényre kiraktam egy hűtő mágnessel rögzítve azt. Miután végeztem és elindultam az ajtó felé, még visszanéztem, hogy felidézzem a kellemes emlékeket. Eszembe jutott a legkellemesebb emlékem, amely mindig is mosolyt csalt az arcomra. ~Anyám rendszeresen használt gyantát, amikor a lábát borotválta. Kicsi lehettem, olyan 4-5 év körüli és megkérdeztem őt, hogy ez micsoda és miért keni a lábára. Mire édesanyám azt felelte, hogy ezzel színesebbé és édesebbé teszi a lábát. Mikor ő kiment a szobából én beszaladtam a konyhába, hogy hozzak onnan egy kanalat. Mikor a kanalat magamhoz vettem, majd visszamentem a kis helyiségbe és belemártottam az evőeszközt abba a barna valamibe. Mikor megkóstoltam kiköptem azonnal. Anyámék kacagva kérdezték meg tőlem, hogy miért kóstoltam meg, mire én azt feleltem, hogy édes akartam lenni.~
Amint kiléptem a bejárón felsóhajtottam. Mivel szerencsére volt hova mennem, hiszen a legjobb barátom Kris tudott az egészről, így ő felajánlotta, hogy mehetek hozzá akármikor. Akár az éjszaka közepén is, hiszen ő adott nekem lakáskulcsot. Nem tétováztam. Lassan elsétáltam Kris lakásáig, majd amint kinyitottam az ajtót elfogott az érzés, hogy otthon vagyok. Nála mindig biztonságban éreztem magamat. Mosolyogva pakoltam le a táskámat és néztem körbe az otthonos kis hajlékban. A falakat bézs színű festék ékesítette, amelyek nyugodtságot tükröztek. A bútorok mahagóni színűek voltak, tehát leginkább a barna színek domináltak. Benéztem a hálószobába, ahol ő aludt békésen. Szőke tincsei elterültek a párnáján, amelyek keretezték gyönyörű arcát. Elmosolyodtam a látványra, majd beljebb léptem a szobába és betakartam. Láttam, hogy fázott, mert remegett és csupa libabőr volt, hiszen álmában lerúgta magáról a takarót és még az ablaka is nyitva volt. Miután betakartam őt odamentem az ablakhoz és becsuktam azt. Átöltöztem pizsamára és bebújtam mellé az ágyba. A közelsége teljesen megnyugtatott és így hamar elaludtam. Reggel, amikor felébredtem Kris már nem volt mellettem. Tudom, hogy nem haragszik meg azért, mert mellette aludtam. Kibattyogtam a konyhába, ahol ő éppen a kávét rakta fel főni, tehát nemrég kelhetett fel.
- Jó reggelt! – mosolyogtam rá, miközben leültem az asztalhoz.
- Neked is! – somolygott vissza. – Jól aludtál?
- Igen, köszönöm. Ugye, nem baj, hogy…?
- Jaj, Tao, ne aggódj emiatt! Megmondtam, nem? Akkor jössz, amikor akarsz. Mi történt?
- Igazából…- sóhajtottam fel. – Te tudtál erről az egészről, ami köztem és a között a gazdag srác között zajlott. – néztem rá, mire csak bólintott, hogy tudja és folytassam. – Nos, az egész kezdett eldurvulni és én már nem akartam, így elszöktem. Csak addig fogok itt tartózkodni nálad, míg nem találok valami rendes munkát és egy olcsó albérletet. – játszottam az asztal terítőjével.
- Tao! – állt fel az asztaltól, majd átlépte a közöttünk lévő távolságot és leguggolt elém. – Te addig maradsz itt, ameddig akarsz. Felőlem akár nyugdíjas korodig maradhatsz! – kacsintott rám. – Nem! Nem leszel teher. Nekem sokat segítesz mindig. Legalább te se leszel egyedül és én sem. Ne aggódj! – szorította meg a kezemet.
- Köszönöm! – öleltem át a nyakát hálám jeléül. Tudtam, hogy rá bármikor számíthatok.
- Semmiség! – lapogatta meg a hátamat. Pár perc néma csönd után megtörte az idilli hangulatot. – Nem akarom félbeszakítani a romantikus pillanatot, de mit kérsz reggelire? – tette fel a kérdését nevetve. Kacagva adtam meg neki a választ, miszerint rántottát kérek sajttal. Közösen nekiálltunk reggelit gyártani. A reggeli gyártása közben nagyon sokat beszélgettünk és nevetgéltünk egymás szerencsétlenségén.
Ahogy az idő múlt mi ketten eléggé összemelegedtünk, majd kis idő elteltével bevallottuk egymásnak, hogy szerelmesek vagyunk egymásba. Ennek annyira örültem, hogy szavakkal ki se tudnám fejezni. Egyre több dolgot tudtunk meg egymásról, melyet eddig nem ismertünk a másikról. A szüleimről azóta se hallottam, hogy elszöktem tőlük. Valószínűleg lemondtak rólam és nem keresnek. Pedig ez volt fél éve.
Ez az első közös karácsonyom Krisszel, mint egy pár. Nagyon örülök annak, hogy a kapcsolatunk kibírta karácsonyig. Most is épp neki vásárolok be a boltban, míg ő orvosnál van.  Sajnos szívbeteg és havonta el kell járnia kivizsgálásokra, hogy megtudja a szívével minden rendben van-e. A szíve bármikor feladhatja a szolgálatot.
Letöröltem a könnyeimet és folytattam tovább az eddigi tevékenységemet. Mivel Kris szereti zselés szaloncukrot, ezért vettem neki egy halommal. A bolt rádiójában kellemes Mozart művek szóltak, melyek nyugtató hatással voltak rám. Mikor végeztem a kasszához sétáltam és kivártam a soromat. Miközben várakoztam nézelődtem. Szeretek ilyenkor a marketekbe bejönni. Minden egyes üzlet fel van díszítve szebbnél szebb ornamentummal. Hol kisebb, de vannak olyan helyiségek, ahol nagyobbak. A smukkok egy-két helyen ruhacsipesszel voltak rögzítve Sok helyen már régen fel voltak állítva gyönyörű dekorációkkal a karácsonyfák. Lassan sétálva mentem haza, majd lepakoltam a konyhában.
- Kicsim, megjöttem! – kiabált be szerelmem a konyhába.
- Szia! – szaladtam oda hozzá és a nyakába ugrottam. – Mit mondott az orvos? – kérdeztem aggódva.
- Azt mondta, hogy minden rendben van. Tehát a szokásos. Majd menjek vissza kontrollra egy hónap múlva.
- Oh, értem. Akkor most vigyázz magadra! – öleltem meg. Ha valami baja esik, akkor abba én belehalok.
- Nekem van egy védőangyalom, aki helyettem is vigyáz rám. – puszilta meg a homlokomat gyengéden.
- Mert ő tudja, hogy vigyáznia kell rád, hiszen beteg vagy. Inkább menj és feküdj le aludni, míg én főzök valami finomat. Jó? – faggattam.
- Rendben van! – csókolt meg lágyan, majd bement a szobájába aludni.
Somolyogva néztem utána, majd nekiláttam a dolsotbap készítésének. Előpakoltam a hozzávalókat és dúdolva főztem.
Mikor készen lettem a kotyvasztással, bementem a szobába, hogy szóljak a páromnak, hogy kész a vacsora.
- Kris! – érintettem meg a vállát. – Kicsim! – rázogattam meg. Ekkor már könnyek szöktek a szemembe, mert nem reagált semmire sem, pedig nagyon könnyen fel lehet őt ébreszteni. Mellkasára hajtottam a fejemet, hogy meghallgassam a légvételeit, azonban az nem volt. Zokogva és remegve szaladtam a telefonomért, hogy felhívjam az orvosát. Fogalmam sincs, hogy mennyit fogott fel a bömbölésemből. Tiszta ideg voltam és a szemeimből is már a Niagara-vízesés folyott. Amint meghallottam a csengőt az ajtóhoz rohantam és beengedtem az orvost. Ő persze nem engedett be a szobába, hogy ne zavarjam. Ahogy kinyílt az ajtó odaszaladtam és faggatni kezdtem.
- Nézze! – sóhajtott fel. – Mr. Wu szíve végleg leállt, feladta a harcot. Most már csak a halál beálltát tudtam megállapítani. Valószínűleg, már vagy 1 órája halott. Nagyon sajnálom! – rakta a kezét a vállamra. Csak magatehetetlenül álltam és meredtem előre.
Amint az orvos elment ordítva a földre rogytam. Nem akartam hinni a fülemnek. Neki nem, ő nem. Én…, miért nem én? Amint kibömböltem magamat bementem a szobába, hogy még egy utolsó pillantást vethessek szerelmemre, mielőtt még elvinnék a temetkezési vállalkozók. Mikor beléptem a szobába ránéztem gyönyörű arcára, azonban rögtön a párnáján a feje mellett megpillantottam egy levelet. Odasétáltam és elvettem azt. Szemeimmel végigfutottam azt a néhány sort, amit írt nekem. Zokogva omlottam össze ismét.
„ Drága Pandám!
Ha ezt a levelet olvasod, akkor én már nem leszek. Nem láthatom többé a gyönyörű arcodat és nem ölelhetlek, csókolhatlak. Önző voltam, amiért magam mellett tartottalak, de nem tudtam volna elviselni azt, hogy más ölel és csókol téged. Amikor elmesélted nekem, hogy te annak a gazdag gyereknek fogsz bizonyos szolgáltatásokat adni, akkor nagyon féltékeny voltam, arra a ficsúrra, mert érinthet és csókolhat téged. Ma, amikor hazajöttem hazudtam neked. Azt mondtam, hogy az orvos azt mondta, hogy minden rendben van a szívemmel. Nem így volt. A szívem már nem bírta ki és feladta a harcot. Azonban látni akartalak még utoljára, hogy örökre az emlékezetembe véssem a gyönyörű arcodat. Nekem te voltál az őrangyalom, folyton vigyáztál és szerettél. Hálás vagyok neked, amiért te mindig velem voltál és még akkor sem hagytál magamra, amikor a gyógyszerek hatására kiabáltam veled. Nagyon szeretlek életem, köszönöm, hogy mindig velem voltál. Igaz szerelemmel foglak imádni még a halálomon túl is. Kérlek nagyon vigyázz magadra és remélem, hogy egyszer megtalálod majd a boldogságot, valaki olyan személy mellett, aki ugyanúgy imád, mint én téged. 
Kris’’
Nem bírtam feldolgozni ezt épp ésszel, miért? Miért pont ő? Miért nem én?
Mivel én képtelen voltam megrendezni a temetését és kiválasztani a sírját, ezért a szülei intézték el helyettem. Az alatt az időszak alatt, míg Kris ügyeit intézték én csak ültem a szobánkban és öleltem magamhoz a párnáját. Nem akartam elszakadni az emlékeitől, mindent meg akartam őrizni olyannak, amilyennek ő itt hagyta.
~1 évvel később ~
A halála óta eltelt egy év. Kris temetése gyönyörű volt, nem voltak ott sokan, csak a szűk családi kör, de mégis neki volt a leggyönyörűbb gyászszertartása. Még mindig nem tudtam feldolgozni azt, hogy ő nincs többé. Hogy soha többé nem lehetek vele. Nekem ő kell. Azonban elértem a céljaimat, melyeket megígértem neki egy szerelemtől túlfűtött éjszakán. Megfogadtam neki, hogy egy együttes menedzsere leszek, mert nekem kicsi korom óta az volt az álmom. Befutott menedzser lettem és most a munkámmal foglalkozok csak. Nem fog érdekelni a párkapcsolat. Nekem egyetlen egy nagy szerelmem van, igen még mindig. A szívemben az emléke örökké élni fog a halálom napjáig és még azután is. Nekem csak ő kell, senki más. Sokan azt mondják, hogy a halálon túli szerelem butaság, de szerintem pedig az ostobaság, hogy elfelejtsük a halott szerelmünket.