Moon Rin műve - Édes karácsony!

Egy csodálatos júliusi reggelen nagy világosságra keltem fel. A Nap csodásan világította meg számomra ismeretlen szobát. A madarak boldogan csiripeltek az ablak előtti fán. Még csak dél sem volt de az időjárás máris forró. Körbe néztem a szobában. Az ágy jobb oldalán egy kanapé terült el, mellette egy kis asztal amin egy csokor rózsaszínű virág foglalt helyet egy kék vázában. Az ággyal szemben egy nagy tévé helyezkedett el ami a szekrénybe volt építve. A tévé mellett egy ajtó található ami akkor nyitva volt. Ahogy láttam az a gardrób szoba. A szoba falán sok-sok kép és dísz volt. A szoba halvány kék színű volt. Az ágy műanyag része fekete amin egy vastag fehér szivacs helyezkedett el azon pedig egy szürke lepedő. Végül én a párna és egy kék takaró. Viszont még mindig nem tudom mi folytán kerültem ide. Visszafeküdtem az ágyba, jobb oldalamra fordultam és próbáltam újra elaludni. Valaki hirtelen megfogta a derekamat és magához húzott. Meztelen mellkasa teljesen hozzásimult hátamhoz. Ekkor vettem észre, hogy nincsen rajtam egyetlen ruhadarab sem. Felültem közben eltoltam magamtól az ismeretlen személyt. Ránéztem és értetlen tekintetével találkoztam.
-Hogy kerültem ide? –kérdeztem.
-Tehát nem emlékszel rá. –hajtotta le a fejét.
-Kellene? –értetlenkedtem tovább.
-Figyelj én Huang Zi Tao vagyok. –kezdte majd arcomat fürkészte.
-Az EXOs Tao? –döbbentem le.
-Igen.
-De, hogy kerültem ide? Miért vagyunk meztelenek?
-Este te is meg én is elmentünk szórakozni persze külön-külön. Találkoztunk egymással, egy kicsit iszogattunk aztán eljöttünk ide és megtörtént.
-M-mi szexeltünk?
-Ja... –mondta alig hallhatóan. Megfogtam az állát majd felemeltem a fejét és megcsókoltam.
-És élveztük?
-Eléggé. –nevetett fel.
-Remélem nem voltam túl hangos. –pirultam el.
-Annyira nem. Csak Kris 2-szer kopogott be, hogy legyünk egy kicsit csendesebbek.
-Ohh... szuper! –húztam magamhoz. –Ugye nem baj ha újra megcsókollak?
-Dehogy... –csókolt meg szenvedélyesen. Rám mászott majd nyakamnak esett. Hajába markoltam majd visszahúztam egy újabb szenvedélyes csókra.
-Úgy utállak! –dünnyögtem csókunkba. Ezen partnerem csak elmosolyodott. Megfordultunk majd végigcsókoltam testét. Ezt a tökéletes pillanatot az ajtó nyitódása zavarta meg.
-Ohh... Héé! –szólalt meg az illető aki benyitott.
-Kris! –takart be Tao.
-Csak annyit akartam, hogy gyere vagyis gyertek reggelizni! –mondta.
-Jó de nem látod, hogy elfoglalt vagyok? –förmedt rá Tao.
-Huangie... nyugi... majd később bepótoljuk. –tettem kezemet a mellkasára.
-Jó mindjárt megyünk. –mondta. Kris becsukta az ajtót én pedig megcsókoltam Tao ajkait.
-Olyan bolond vagy. Ne bánj így a srácokkal miattam. Én csak egy csaj vagyok.
-Nem... te a csaj vagy. –mosolygott majd megcsókolt. Lejjebb haladtam nyakára majd kulcscsontjára. –Ahh... Öltözzünk fel!
-Miért? Mi lesz ha nem öltözünk fel? –kérdeztem mosolyogva miközben mutató ujjamat ide-oda simítottam testén.
-Nem fogok tudni uralkodni magamon és az lesz, mint este, hogy az enyém leszel. –vett mély levegőket majd kikelt az ágyból és elkezdett öltözni.
-Örülnél neki, hogy ha tiéd lennék örökre? –kérdeztem alig hallhatóan. Nem mondott semmit csak összeszedte ruháimat és a kezembe adta. Felvettem a bugyimat és a melltartómat majd belebújtam fekete, comb középig érő ruhámba. Végül felvettem fekete platformos cipőmet. Őszintén megvallva szomorú voltam amiért Tao nem válaszolt a feltett kérdésemre. Bementem a fürdőbe majd befontam a hajamat. Egyszer csak megéreztem Tao kezeit a derekamon.
-Én lennék akkor a világ legeslegboldogabb embere. –suttogta fülembe. Megfordultam majd arcát kezeim közé fogtam és adtam egy hosszú puszit ajkaira. Ezt persze Tao átformálta egy szenvedélyes csókká.
-Tao... Én szerelmes lettem beléd! Olyan jó pasi vagy. Nem az énekes Tao-ba szerettem bele hanem a hétköznapi cuki srácba. Szeretlek, de most mennem kell. Fogalmam sincs mikor találkozunk legközelebb. Viszont örültem, hogy találkozhattam veled és együtt tölthettünk egy csodálatos éjszakát.
-Várj! Mielőtt még elmész a nevedet megtudhatnám?
-Majd idővel mindent megtudsz... –mondtam majd távoztam. A srácok kint voltak az étkezőbe és csak néztek, hogy milyen szomorúan távozok.
*2 héttel később*
Elmentem a barátnőimmel találkozni, hogy elmeséljek nekik mindent ami a buli után történt. Nagyon siettem mert már késésbe voltam, mint általában mindig. Felkaptam egy kék, csipkés ruhát és egy ugyan olyan színű platformos cipőt. Még enni sem ettem csak egy pohár vizet ittam mielőtt még elmentem volna. Annyira siettem majdnem elestem de épségben értem oda az étteremhez. Odasétáltam az asztalunkhoz ahol már a csajok ültek. Amikor odaértem a helyünkre egy ismerős arcot pillantottam meg a szemben lévő asztalnál. Tao volt az. Rámosolyogtam majd helyet foglaltam. A csajokkal rendeltünk majd beszélgetni kezdtünk. Ők egyből faggatni kezdtek. Elmondtam mindent kivéve a srác nevét. Azt hazudtam, hogy csak egy hétköznapi srác.
-Hát hallod ha olyan jó pasi, mint amilyennek elmondtad én nem hagytam volna ott. –mondta Jungie.
-Hát jó... ez már amúgy is mindegy. –válaszoltam. Meghozták az ebédünket majd  elkezdtünk enni közben beszélgettünk. Én annyira nem szólaltam meg csak Tao-t néztem. Akárhányszor rápillantottam ő is épp engem nézett. Megkajáltam majd elfogott a rosszul lét. Szédültem, hányingerem volt és ennek fejébe még irtóra melegem volt.
-Soa jól vagy? –kérdezte Minie.
-Persze. Csak most ki kell mennem a mosdóba... –álltam fel. Elindultam lassan a mosdó felé de lépteim egyre gyorsabbak lettek. Amint beértem alig vártam, hogy találjak egy üres helyiséget. Amit ettem az mind kijött belőlem. Kimentem a fülkéből majd kiöblögettem a számat aztán kimentem a csajokhoz.
-Minden rendben van? –kérdezték egyszerre.
-Haza kell mennem... Sajnálom csajok de nagyon rosszul érzem magam. Biztos elkaptam valami betegséget tegnap a szórakozó helyen. Sziasztok! –intettem majd elindultam. Alig vártam, hogy haza érjek és befeküdhessek az ágyamba.

Az egész napom semmit tevéssel nagyon lassan telt el. Egész napos hányinger és szédülés után elhatároztam, hogy másnap elmegyek az orvoshoz. Így is lett. Pénteken felkeltem majd elindultam kora reggel az orvoshoz. Hamar fogadni is tudott mert nem volt sok páciense. Elküldött ultra hangra majd mondta, hogy menjek vissza amint ott végeztem. Mindenhol végeztem, visszavittem a papírokat az orvosomhoz ő pedig elolvasta azokat.
-Kérem üljön le! –fordult felém. Leültem majd vártam, hogy mondjon valamit. –Gratulálok! Ön kismama.
-Mi? Mióta? Ez nem lehetséges... –döbbentem le. „Az utolsó akivel lefeküdtem az Tao volt és 2 héttel ezelőtt. Remélem használt óvszert.”
-Pontosan 2 hetes. Nagyon kell most már vigyáznia magára. Minél hamarabb döntse el megtartja-e a babát vagy sem. Ha meghozta döntését jöjjön vissza és most elmehet ha nincs több panasza. Ezeket a lapokat odaadom és következő alkalomkor hozza vissza.
-Köszönöm... –hajoltam meg majd távoztam. „Valahogy közölnöm kell ezt Tao-val.” Gyorsan kisiettem a kórházból de az ajtónál neki ütköztem valakinek. –Elnézést!
-Héé... Szia! Minden rendben van? –fogta meg az idegen a kezemet. Könnyes szemekkel felnéztem majd Tao aggódó tekintetével találkoztam. Szorosan magamhoz öleltem. „Köszönöm Istenem, hogy pont most találkoztam vele!”
-Tao... beszélnünk kell! Nagyon fontos lenne. –szipogtam.
-Jó. Sétáljunk közben. –mondta majd elindultunk. „Nem tudom, hogy kezdjek bele...”. Egy parkhoz értünk és leültünk az egyik padra.
-Tao... Hiányoztál! –öleltem magamhoz.
-Te is nekem. De miért sírtál?
-Csak... volt egy kutyám és elütötte egy kocsi...
-Ennyiért sírtál?
-Igen, de azért mert nagyon hozzám nőtt.
-Ne aggódj majd lesz másik. –simogatta a hátamat. –Miért is akarsz velem annyira beszélni?
-Szeretsz még?
-Hát persze... De miért kérded?
-Szeretnék a... a... barátnőd lenni Tao. De persze csak akkor ha... –hadartam de Tao megcsókolt. Átkaroltam a nyakát és közelebb húztam magamhoz.
-Én is szeretném csak nem tudtam, hogy mondjam el neked. Viszont van egy kis probléma. Az igazgató nem hiszem, hogy megengedné...
-Kris-nek is van barátnője... Akkor neked miért ne lehetne? Ha az igazgató az ő kapcsolatát megengedte akkor a miénket is megengedné nem?
-Ez igaz. Szeretlek!
-Szeretlek Tao! Egyébként Soa vagyok, Lee Soa. –mosolyogtam.
-Annyira hasonlítasz Kai-ra. –mosolygott. „Csak tudnád, hogy Kainak vagyok a nővére...”. A terhességemről nem mondok neki semmit.  A babát megtartom de nem mondom neki semmit, semmiről.
*5 hónappal később*
Időközben elmondtam Kai-nak, hogy a nővére vagyok. Szegényt nagyon lesokkolta ez a hír de belenyugodott és nagyon rendes velem. Az igazgató sikeresen megengedte, hogy Tao-val együtt legyek. Melon Awards-on és a Mama Awards-on már együtt mutatkoztunk. A szaszengektől kapok a fenyegető leveleket, hogy megölnek ha nem hagyom el Tao-t meg ilyesmi.  Szerelmem csak annyit mond ne foglalkozzak velük. De amióta betörtek a házamba Tao mindig mellettem van és nem tudom. Mivel nagyon félt azt mondta, költözzek hozzájuk így nem tudom hogyan fogom rejtegetni már elég nagy pocakomat. 5 hónapos terhes vagyok. Az első 1-2 hónapban volt szédülésem és hányingerem de azóta semmi. Elkezdtem egyetemre járni de ezt már magán tanulóként fogom folytatni. Orvosi egyetemen vagyok és mindenféle szavakat meg kell tanulnom de az aberrált sose akar megragadni.

Egy hideg szombati napon elmentem egy bevásárló központba. Mivel Karácsony lesz holnap megvettem a srácoknak az ajándékokat. A boltban Mozart egyik művét játszották. Olyan megnyugtató volt. Megvettem az ajándékokat. Végül magamat is megleptem a kedvencemmel, zselés szalon cukorral. Imádom! Elindultam haza és amikor beléptem a házba egyből megéreztem a gyanta illatát. Lepakoltam majd eldugtam az ajándékokat. Bementem a nappaliba és a srácokat a fát díszítették. Ezért volt akkor ennyire gyanta illat. Bementem a mosókonyhába és kivettem a reggeli mosás adagját. Kiterítettem és csipesz segítségével rögzítettem azokat a ruhaszárítóhoz. Egyszer csak egy ismerős kéz fonódott derekam köré.
-Tao... –sóhajtottam.
-Olyan szép vagy! –puszilta meg a nyakamat.
-Ajkamra nem kapok? –fordultam meg.
-De. –mosolygott majd megcsókolt. –Holnap Karácsony.
-Igen. De te ne várd, hogy kapsz valamit.
-Miért?
-Rossz fiú voltál. –mosolyogtam. Tao értette a célzásomat de csak elmosolyodott és egy újabb csókba húzott.
-Soa... főzöl valamit? –kérdezte LuHan.
-Igen de csak akkor ha vala melyikőtök segít. –mondtam. Nem nagyon vállalkozott senki.
-Majd én segítek. –mondta Kai.
-Te akarsz segíteni neki? –kérdezte Tao. Mellkason ütöttem a mellettem levőt.
-Ő legalább segít. –mondtam majd elindultunk a konyhába. Elővettük a hozzávalókat majd elkezdtünk főzni. Sült húst csináltunk tört krumplival. Mikor kész lett, Kai megterített én pedig az asztalhoz vittem a vacsorát. Végül mindenki leült az asztalhoz és megvacsoráztunk.
-Mi lenne ha vacsi után odaadnánk egymásnak az ajándékokat! –szólalt meg Xiumin.
-Én benne vagyok. –mosolyogtam. Lepakoltunk az asztalról. A srácok már odaadták egymásnak az ajándékokat én pedig eltettem a maradékot. Végül én is odaadtam mindenkinek. A legjobban Tao reakcióra voltam kíváncsi. Egy ajándék dobozban egy fehér maci és az orvosi leleteim másolata.
-Soa ez most komoly? 5 hónapja? –döbbent le Tao amikor elolvasta a papírokat.
-Igen Tao... –mondtam.
-De miért nem mondtad el korábban? –jött oda hozzám.
-Féltem, hogy te nem akarod. –hajtottam le a fejemet.
-De én igenis akarom!
-Héé... most miről van szó? –kérdezte Kai.
-Nagybácsi leszel. –mosolyogtam.
-Várjunk, várjunk! –mondta Suho. –Ha Kai nagybácsi lesz akkor te terhes vagy?
-Igen. –mondtam. –5 hónapja.
-Héé... 5 hónapja vagyunk együtt. Akkor lettél terhes amikor elsőnek találkoztunk? –kérdezte Tao.
-Pontosan. Utána 2 héttel később jöttem rá. A tünetek akkor jöttek amikor az étterembe láttuk egymást. Másnap pedig kiderült. Amikor neked ütköztem, pont az orvostól jöttem. El akartam neked mondani de végül nem tettem meg.
-De elmondhattad volna...
-Jó már mindegy. Most elmondtam tudod és kész. –mondtam majd bementem a szobába. Leültem az ágyra a hátamat a támlának támasztottam, a lábamat pedig feltettem az ágyra. Elkezdtem simogatni a pocakomat és párszor rúgott a baba. Becsuktam egy pillanatra a szemem de nem soká éreztem, hogy valaki ráteszi a kezét pocakomra.
-Milyen nagy már? –kérdezte. Kinyitottam szemeimet majd ránéztem. Egy kicsit felhúztam a pólómat.
-Már 10 kg-ot híztam.... –sóhajtottam.
-Nekem így is szép vagy! –csókolt meg. –Zuhanyzunk együtt?
-Inkább fürödjünk. –mosolyogtam. Felálltunk az ágyról majd elindultunk a fürdőbe. Elkezdtem engedni a vizet a kádba majd oda mentem Tao-hoz. Ő magához húzott majd megcsókolt. Úgy imádom szerelmem ajkait. Végül elkezdtünk fürödni. Tao sokszor simogatta meg pocakomat. Kész lettünk majd bebújtunk az ágyba. Tao magához húzott kezét pocakomra tette majd elaludtunk. Minden napom így telt Tao-val. Ez a Karácsonyom és ez az évem csodálatos volt.